Ma már gyakran találkozunk avval,hogy a fogyatékosságuk miatt speciális nevelési szükségletű gyermekek együtt járnak óvodába tipikus fejlődésmenetű társaikkal.
De vajon mi van a statisztikákon túl? Hogyan látják az óvónők megváltozott feladatukat?
Szívesen vesznek részt az együttnevelésben, vagy inkább teherként élik meg?
Milyen örömökkel és kihívásokkal szembesül az együttnevelést tudatosan vállaló óvoda a kétezres évek elején?
A szerző egy budapesti óvoda integrációs-inkluziós folyamatának első éveit kíséri figyelemmel, kvalitatív módszerekkel kutatja az együttnevelést előrevivő tényezőket.
