A gondozási tennivalók szép lassan csökkenek, a gyerekek nagyon hamar megtanulják „ellátni” önmagukat. Minél több mindent képesek saját jóllétük érdekben megtenni, annál több idő és energia jut minden másra: játékra, tanulásra. Egy idő után az önkiszolgálás feladatait már szinte automatikusan végzik el, így a kialakult készségek és képességek nyomában marad lehetőség a másokért végzett – munka jellegű – tevékenységekre is. A „megterítek másoknak”, „kertet locsolok” stb. élmények sikert eredményeznek és további aktív cselekvésre ösztönzik őket. Ennek a folyamatnak egy későbbi szakasza, amikor már együttműködésben is képesek „dolgozni”, sőt kimondottan erre vágynak. Megtanulnak együttműködni, egymással egyezkedni, irányító és irányított szerepben lenni. Ezek mind az iskolába lépés feltételei – a gyermeki munkavégzés kiemelkedő módszere az iskolára történő felkészítésnek –, illetve a felnőtt társadalom alapját képező tulajdonságok. A hálózatban működés ezekben az apró kisgyermeki cselekvésekben alapozódik meg.
A gondozás és az ebből „kinövő” munka jellegű tevékenységek – a szabad játék és a gyermeki tanulás mellett – a kisgyermeknevelésnek, így az óvodai nevelésnek is alapvető eszközei. A mindennapi gyakorlatban – sok esetben – kezd eltűnni, megkopni. Nem szabad és nem is érdemes elhanyagolni!
