Múlt, jelen, jövő - Az élet megy tovább

A MÚLT:

Ötvenhét éve vettem át a tanítói diplomámat. Negyven évet töltöttem a katedrán, többnyire nehéz helyzetű gyerekek között. Nem volt könnyű a munkám, de közöttük mindig éreztem azt, hogy szükségük van rám. Az a szeretet, amit tőlük kaptam, mindenért kárpótolt!

Két pedagógiai hitvallásom van. Az első: „Tanulj, hogy taníthass!”

Megítélésem szerint egy tanító szakmai tájékozottságának olyannak kell lenni, mint a jó húsleves! A diploma a lényeg, a hús a vízben, de magában mit sem ér! Kell hozzá a sok „fűszer, a zöldség”, ami megadja az ízét! A tanító is akkor lesz sikeres, ha tájékozott azokon a területeken, amelyek kihívásokat jelentenek számára, mert tarsolyából ahhoz nyúlhat, amelyikre szüksége van.  Én ilyeneknek tartom, a beszédművelést, a logopédiát, a Meixner-módszert, a fejlesztőpedagógiát, a tanulásmódszertant, és a gyógypedagógiát is. Ezeket a szükségszerűségeket munkám során ismertem fel.

Az iskola

Kezdő tanítóként volt egy osztályom, ahol a gyerekek zöme óvodai előkészítés, sőt magyarnyelvismeret hiányában, és enyhe értelmi fogyatékossággal érkezett az iskolába, többen nyolcévesen. Sajnos az osztálynak több mint fele, az akkor még működő kisegítő iskolába került. A következő évben hasonló helyzet várt rám, ezért megkerestem a kisegítőben tanító gyógypedagógusokat, logopédusokat, segítséget, tanácsokat kértem tőlük. Szívesen fogadtak, és nagyon sokat tanultam tőlük! Ma is hálás vagyok érte!

A második: „Minden kisgyerek megérdemli, hogy képességeinek megfelelő segítséget kapjon!”

Azt hiszem, hogy ebben egyetértünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a rendszeres differenciálás mennyi többletmunkát igényel a tanítótól, még napjainkban is, amikor a számítógépet segítségül lehet hívni. Itt tudja hasznosítani a tanító mindazon ismereteit, amelyekkel kiegészíti a diplomáját. Nyolc évet töltöttem korrekciós első osztályban, ahová az úgynevezett határeset gyerekek kerültek. Naponta készítettem számukra a feladatlapokat. Később ebből állítottam össze a Sünit. 

Korrekciós osztály, 1982

A korrekciós osztályok megszűntek, de a tanulók közötti fejlődésbeli különbözőségek megmaradtak, amit kezelni kellett. Porkolábné dr. Balogh Katalin és kutatócsoportja dolgozta ki az ELTE-n a hazai fejlesztő pedagógia módszereit. 1992-ben indult az első tanfolyam, amelynek én is hallgatója voltam. Az új tanévtől kiscsoportos fejlesztői megbízatást kaptam. A tanfolyam elvégzése után tudatosult bennem a felismerés, hogy elméletileg felkészültek vagyunk a munkára, de nincsenek a megvalósításukhoz szükséges eszközeink, tanulói és tanítói segédleteink.  A korrekciós tapasztalatok, az ott használt feladatlapok segítettek egy feladatgyűjtemény összeállításában, a fejlesztő tanmenet szolgálta a fejlesztési program alapját. Az összeállítást a Városi Nevelési Tanácsadó szakembereinek mutattam meg, akik mindkettőt jónak találták, kiadták és a terjesztését is elvállalták. Lektornak Porkolábné Katikát kérték meg. A két kiadvány 1995-ben jelent meg. Rendkívüli elismerés volt ez számomra! Hát még az, amikor egymás után érkeztek a megrendelések az egész országból! Ez volt ugyanis akkor az egyetlen kiadvány, a fejlesztő munkához.

A többi évfolyam segédleteit a fejlesztő munka mellett, az elsős könyvek alapelveinek megfelelően, egymásra építkezve, folyamatosan készítettem. Így születtek meg a Nebulók 1-4-ig, és a Fejlesztő Programok hozzájuk, I-IV-ig. A kollegák érdeklődése irántuk, ahogy megismerték őket, egyre inkább nőtt. A Nevelési Tanácsadó már nem tudta vállalni a vele való munkát. Miután én nyugdíjas lettem, átvállaltuk a kiadást és a terjesztési tevékenységet. 

Néha elgondolkozom azon, hogy az elmúlt 27 évben, hány kollegának, kisgyereknek segítették a munkáját a kiadványaim, és ez jó érzéssel tölt el. Köszönöm az elismerő szavakat, amelyeket tőletek kaptam értük! Megerősítenek abban, hogy: „Nem volt hiába semmi sem!”-(Várnai Zseni).

„FONTOSABB AZ, HOGY HOGYAN TANÍTUNK,  ANNÁL, AMIT TANÍTUNK!”

Az utolsó kiadványom elkészítésére tulajdonképpen a kollegák beszéltek rá, amikor megjelent Oroszlány Péter Tanulásmódszertan könyve. Azzal győzködtek, hogy bizony nagy szükségük lenne ilyenre a tanítóknak az alsóban is! 2017-ben az is elkészült, Tanulásmódszertan tanítóknak néven.

Hálás vagyok a fogadtatásáért, a dicsérő szavakért. Igaz amit írtok róla, hogy az első osztályra fókuszál. Ez nem véletlen! Ott töltöttem pályám nagy részét, és tudom, hogy az első osztályos munka meghatározza a későbbiek sikereit. Én azt tartom, hogy nem hat hét az előkészítő időszak, hanem az egész tanév! A betűtanítás valóban meghatározó, de itt tanítjuk az első szövegértést, a verstanulást, alapozzuk a helyesírást, és mindent, ami a következő években történik.  A könyvben egyébként sok, más módszertani javaslat is van, ami hasznotokra válik!

A JELEN:

„Az idő, soha, soha meg nem áll!” Én is túl közel kerültem a 80-hoz, és bármennyire szeretném is folytatni a könyveimmel való foglalkozást, már sokszor nehézséget okoznak, meg az egészségem is meg-meginog. Fájó szívvel gondoltam arra, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a kiadványaim tovább éljenek? A sors nagy rendező! Az elmúlt években sok kiváló partnerrel dolgoztunk együtt, közöttük Krasznár Jánossal is.  A legnagyobb gondban voltam, amikor jött a szokásos szállítmányért. Szóba hoztam az aggodalmaimat, és János segítséget adott a megoldáshoz azzal, hogy szívesen átveszi a könyvek gondozását, mert ismeri őket, és tudja, hogy szeretik a kollegák. A megállapodás létre is jött.

A Krasznár név számotokra bizonyára ismerősen hangzik, hiszen közel 30 éve árusítják a pedagógiai témájú szakkönyveket. Először családi formában dolgoztak, Krasznár és fiai néven, később János külön, saját vállalkozást indított. Betűbazár elnevezéssel nyitott üzletet Budapesten, és ott kínálják a könyveket, sok más hasznos taneszközzel kiegészítve a szakembereknek.

A JÖVŐ:

Miután többen érdeklődtetek tőlem, hogy jelenleg hol kaphatók a kiadványaim, a szakmai fórumok Adminjainak segítségét kérve, adok nektek erről tájékoztatást. A könyvek forgalmazását Krasznár János vette át. Üzletét, a Betűbazár Könyvesboltot, az interneten megtaláljátok, ott keressétek!  Forduljatok hozzá bizalommal!  Ő széles körű üzleti-partneri kapcsolatot tart fenn országos szinten a könyvesboltokkal, ahová igény szerint a Nebulókat is eljuttatja, de egyéni igényeket is kielégítenek.  

AZ ÉLET MEGY TOVÁBB!

Kedves Kollégák!

Köszönöm nektek, hogy szerettétek a könyveimet! Sok örömöt szereztetek vele nekem éveken át! Sok tapasztalatot használtam fel bennük, hogy átadjam azokat nektek! Ezért is örülök, hogy megoldás született a tovább-élésükre, így az érdeklődők jövőben is hozzájuthatnak, használhatják őket továbbra is a munkájukban! Kívánok hozzájuk sok sikert!

Kedves János!

Köszönöm a megértését és azt, hogy biztosítja a könyveim további forgalmazását, remélhetőleg mindannyiunk örömére.