A gyermekkori önkontroll és a hosszútávú jóllét összefüggései: Hogyan győzd le a haragod könyvajánló

Önkontroll: a kis döntések vezére. Vagy mégsem?
Felkelek 15 perccel hamarabb meditálni. Kizárólag addig eszem amíg jólesik, nem eszem meg az utolsó, a tányéromon velem farkasszemet néző husit akkor sem, ha hirtelen kiabálni kezd. Ezen a héten bejelentkezem a háziorvosomhoz. Minden nap beveszem a vitaminjaimat. Vasárnapig megnézem az összes posztgraduális képzést, ami elérhető a számomra, kis erőfeszítéssel sokkal többet kereshetnék. Átlagemberként ilyen és ehhez hasonló mondatok juthatnak az eszünkbe, ha az önkontroll készségére gondolunk. Mindannyian tudjuk, hogy átszövi egész életünket, mégis, valahogy talán azt érezzük, életünk apróbb döntéseit, a hétköznapok kisebb történéseit befolyásolja, és azt is csak időlegesen: hosszútávú életminőségünkre csekély a hatása.

Egy 2011-ben a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America hasábjain megjelent kutatás ennek pont az ellenkezőjét állítja. A tanulmány (Dunedin kutatás) nem kevesebb, mint 1,037 gyermeket követett nyomon születéstől 32 éves koráig. Azzal a megdöbbentő eredménnyel zárult, miszerint a gyermekkori önkontroll szintje megjósolta a későbbi felnőttek fizikai egészségét, gyógyszer-, és alkoholfüggőségét, tanulmányi végzettségét és pénzügyi előmenetelét, valamint a törvénnyel való összeütközésük valószínűségét. Terrie E. Moffitt és szerzőtársai ezen túlmenően azt találták, hogy az önkontroll hosszú távú hatásairól le lehetett hántani mind az intelligencia, mind a társadalmi osztály befolyását: a kisebb önkontrollal rendelkező csemeték között nagyobb mértékben fordult elő válás, szerhasználat, kevésbé törődtek az egészségükkel, hajlamosabbak voltak abbahagyni az iskolát és nagyobb eséllyel voltak pénzügyi problémáik felnőttként, mint azoknak az alacsonyabb társadalmi osztályból származó vagy alacsonyabb IQ-jú társaiknak, akik viszont nagyobb önkontrollal rendelkeztek.

Na ne. Tessék?
Bizony. A nagyobb önkontrollal rendelkező, de esetleg alacsonyabb társadalmi státuszú és/vagy alacsonyabb IQ-jú csöppségek későbbi életük során jobban teljesítettek egészség, szerhasználat, iskolai végzettség és pénzügyi stabilitás, családi élet és a törvénnyel való viszony területén, mint azok a gyermekek, akik magasabb társadalmi osztályból származtak és/vagy magasabb volt az IQ-juk, de kevesebb önkontrollal rendelkeztek.

A több tényleg több?
Az önkontroll tehát egy olyan faktor, ami az egész életünkön végigvonul, különböző területeinek egyenkénti minőségét is kimutathatóan befolyásolja, de az egyes részeken elért sikereink révén kumulatívan is meghatározza jóllétünket, és nem mellesleg a környezetünkben élők életminőségét is. Ami csodálatos az önkontrollban az azonban az, hogy szülőként, pedagógusként tudjuk formálni, alakítani. A társadalmi, gazdasági helyzetünkön való változtatás szinte lehetetlen, és gyermekünk intelligenciáját sem igen tudjuk javítani. Mégis, sokan jelenleg inkább ezeken a területeken próbálnak teljesíteni: a tömegpszichózis sodró hatására heroikusan küzdünk, hogy helyt álljunk a gyermektrenírozási versenyben. A kutatás eredményeit megismerve azonban elkerülhetetlenül új megvilágításba kerülhet az, hogy mivel is mozdíthatjuk elő valójában csemetéink hosszútávú életminőségét.

Fontos kiemelnem, hogy a tanulmány ismertetésével nem az ellen érvelek, hogy a kis Zsombor zenélni tanuljon vagy Annácska külön angolra járjon. Ezek a tevékenységek mind-mind hozzátesznek ahhoz, hogy teljes emberek legyenek. Inkább azon szülők válláról szeretném levenni a terhet, akik erőn felül próbálnak több és több különórát és tevékenységet, nagyobb és nagyobb élményt finanszírozni gyermeküknek, miközben idejük szétforgácsolódik, és esetleg többet vállalnak, mint amit megengedhetnének maguknak anyagilag vagy időben/erőfeszítésben. A szülők egy másik csoportját pedig szeretném megnyugtatni: azokat, akik bűntudatot érezhetnek, hogy nem tudnak felzárkózni ebben a hajszában, és talán néha szoronganak, hogy az ő kicsinyük emiatt lemarad valamiről.

Rendben, ennyi elég is volt, mit tehetek?
Természetesen nemcsak az étvágyat szeretném meghozni az önkontroll fejlesztéséhez, hanem megoldást is kínálok. Cikkem hátralévő részében ebbe a rendkívül tanulságos Dunedin kutatásba avatom be az olvasót. Azoktól viszont, akiknek nincs kedvük/energiájuk velem tartani, most elbúcsúznék, de őket is nagy szeretettel várom vissza, a következő cikkemben ugyanis (némi önkontrollért cserébe) a főételt kikerülve rögtön a desszertes pulthoz járulhatnak: ekkor részletesebben bemutatom ugyanis a Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent „Hogyan győzd le a haragod” című kiadványomat, mely pont az önkontroll egyes részterületeinek a fejlesztését célozza meg.

Önkontroll? Pontosan mi az?
Az első, és az élet minden területén jelen lévő elvárás, amit a különböző társadalmak a gyermekekkel szemben támasztanak, az az önmaguk kontrollálásának a képessége. Pontosan milyen részkészségek tartoznak ide? 1. A kielégülés késleltetése, 2. A késztetések, vágyak szabályozásának a képessége (impulzus kontroll), 3. Az érzelemkifejezés árnyalásának a képessége. A kielégülés késleltetésén pontosan azt értjük, hogy a gyermek képes-e ellenállni egy azonnali, kisebb kísértésnek egy későbbi, nagyobb jutalom reményében, amelyre várakoznia kell, ily módon késleltetve a kielégülést. Az impulzusaink, vágyaink szabályozásának a képességén azt értjük, hogy késztetéseinket féken tudjuke tartani, tudunk-e gondolkodni, mielőtt megteszünk valamit. Az érzelemkifejezés árnyalásának a képessége azt a készséget takarja, hogy tudjuk-e modulálni erős érzelmeinket úgy, hogy azokat a társadalom számára elfogadható módon fejezzük ki. Mofitt és társainak tanulmánya azt találta, hogy rengeteg életfeladatunk sikere tulajdonképpen azon múlik, hogy gyermekkorunkban mennyire váltunk mesterévé az önkontroll egyes részképességeinek (továbbiakban átfogóan: önkontrollnak). Nézzük meg egyenként lebontva, hogyan is befolyásolta az önkontroll a későbbi felnőttek életének részterületeit.

Hogyan jósolja meg a nagyobb önkontroll az egészségesebb életet?
Amikor a születésüktől követett vizsgálati alanyok elérték a 32 éves kort, a kutatók több szempontból is górcső alá vették az egészségüket. Általános egészségügyi vizsgálat keretében átvilágították a szív-, és érrendszeri, légzőrendszeri-, fogászati egészségüket, megnézték a gyulladásos értékeiket, de laborvizsgálatot is végeztek azért, hogy a különböző anyagcserével kapcsolatos értékekre rálássanak – beleértve ebbe az elhízást is. Ezen területek mutatóit egyetlen „fizikai egészség indexbe” összegezték. Arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy a gyermekkori önkontroll megjósolta a felnőttkori egészségügyi problémákat – és ez az eredmény tartotta magát a társadalmi osztálytól és az IQ-tól függetlenül. A tanulmány írói ezen felül klinikai interjúkat is készítettek a résztvevőkkel (és esetlegesen azok barátaival) a depresszió, szerhasználat (dohányzás, alkohol, marihuána, valamint gyógyszerfüggőség) után kutatva. A depresszió és az alacsony önkontroll között nem találtak összefüggést, viszont a dohányzás, alkohol-, és gyógyszerfüggőség és az önkontroll között sajnos igen – és ez is egy olyan mutatónak bizonyult, ami független volt mind a társadalmi osztálytól, mind az IQtól. Az alacsonyabb önkontrollal rendelkező gyermekeinket tehát jobban fenyegeti mind az általánosan rosszabb egészség, mind a különböző függőségek veszélye – társadalmi osztálytól és IQtól függetlenül. 

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Zöld háromszöggel jelölt vonal: rossz fizikai
egészség index. Piros négyzettel jelölt vonal: szerfüggőségi index. Kék pöttyel jelölt vonal: ismerős
nyilatkozata szerfüggőségi problémákról.

Képek forrása: https://www.pnas.org/content/108/7/2693

Hogyan jósolja meg a nagyobb önkontroll a pénzügyi jóllétet?
A gyermekkori önkontroll szintje előre vetítette a résztvevők pénzügyi helyzetét is. Bár a társadalmi osztály és az IQ értelemszerűen erős előre jelzői voltak a felnőttkori társadalmi státusznak és jövedelemnek, az önkontroll szintje mégis még ezen felül is megjósolta a társadalmi pozíciót és a keresetet, amit ezek a gyerekek elértek. A gyenge önkontrollal rendelkező kicsik továbbá kevéssé voltak tudatos tervezők a pénzügyeiket illetően. Nagyobb önkontrollal rendelkező társaikhoz viszonyítva kevéssé voltak hajlamosak a megtakarításra, kevesebb „pénzügyi mérföldkővel” rendelkeztek a jövőjükre vonatkozóan (saját otthon, bármilyen befektetés, nyugdíjtartalék felhalmozása), és pénzügyi szempontból kifejezetten küzdöttek felnőttként. A velük folytatott interjúk során pénzkezelési nehézségekről számoltak be és adósságot is hajlamosabbak voltak felhalmozni – melyet barátaik is megerősítettek. A kutatók azt a sokkoló eredményt találták, hogy a gyermekkori önkontroll gyengesége sokkal jobban előre jelezte a pénzügyi problémákat, mint a résztvevők szociális státuszából fakadó helyzete vagy IQ-ja.

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Kék pöttyel jelölt vonal: szocioökonómiai
státusz. Piros négyzettel jelölt vonal: pénzügyi tervezés. Világoskék rombusszal jelölt vonal:
jövedelem. Zöld háromszöggel jelölt vonal: pénzügyi problémák. Lila háromszöggel jelölt vonal:
ismerős nyilatkozata pénzügyi problémákról.

32 éves korukra az alanyok 47%-a már szülő volt. A gyermekkori önkontroll szintje szoros összefüggést mutatott azzal, hogy az alanyok elvált szülőként nevelték-e a gyermekeiket – IQ-tól és társadalmi osztálytól ismét függetlenül.

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Piros négyzettel jelölt vonal: egyedülálló szülő
státusz.

Hogyan jósolta meg a nagyobb önkontroll a kevesebb összeütközést a törvénnyel?
Az 1,037 vizsgálatban részt vevő, későbbi felnőtt 24%-a volt már elítélve valamiért 32 éves korára; a gyenge önkontrollal rendelkező gyermekek voltak azok, akiket inkább elitélték – társadalmi osztálytól és IQ-tól sajnos ebben az esetben is függetlenül.

Bal oldalon alacsony, jobb oldalon magas önkontroll. Piros négyzettel jelölt vonal: összeütközés a
törvénnyel.

A tinédzserkor veszélyei
Mi áll a háttérben? Amikor ránéztek a résztvevők életére 13,15, 18 és 21 éves korukban, a kutatók azt találták, hogy azok a gyerekek, akiknek gyenge volt az önkontrolljuk, hajlamosabbak voltak bizonyos hibákat elkövetni tinédzser korukban: csapdába kerültek (dohányzás/szerhasználat, iskola korai elhagyása, fiatal szülővé válás) amely később valamilyen káros életformához vezetett. Sőt, minél alacsonyabb volt az önkontroll szintjük, annál több ilyen jellegű csapdába estek egymás után. Minél több ilyen csapdába estek, annál nagyobb valószínűséggel néztek szembe felnőttként rosszabb egészséggel és rosszabb anyagi helyzettel, valamint annál inkább meggyűlt a bajuk a törvénnyel.

Adj neki hálót, tanítsd meg halászni
A kutatók végkövetkeztetése szerint az egyéni önkontroll tehát kulcs tényezője hosszútávú egészségünknek, anyagi helyzetünknek és mindannyiunk biztonságának. Megdöbbentő módon a gyermekek önkontroll terén mutatott különbségei körülbelül ugyanannyira jósolták meg felnőttkori általános jóllétüket, mint amennyire az intelligencia és a társadalmi státusz. Az előzőkkel ellentétben viszont az önkontroll változásra képes. Ezen felül az, hogy a gyermekkori önkontroll szintje megjósolta azt, hogy a kicsi milyen valószínűséggel esik kísértő csapdákba tinédzserkorban és fiatal felnőttkorban, azt borítékolja, hogy célzott kora gyermekkori önkontroll fejlesztéssel ez a folyamat megelőzhető, azaz a tinédzserkori csapdák elkerülhetők.

A modern kor, amiben élünk az átlagélettartam megnövekedését hozta magával; ez azt követeli meg tőlünk, hogy sokkal tudatosabban figyeljünk mind az egészségünkre, mind az anyagi helyzetünkre azért, hogy hosszúra elnyúló időskorunkat minél nagyobb egészségben és biztonságos pénzügyi keretek között élhessük. Ezen idők azonban nemcsak előnyöket, de számos csapdát is tartogatnak a számunkra: az élelmiszer könnyebben elérhető, sok ember végez ülőmunkát, könnyebb a hozzáférésünk a káros, függőséget okozó anyagokhoz, könnyebb a válás, és saját magunknak kell kezelnünk az időskori előtakarékosságunkat. Ezen változások fényében az önkontroll kritikusabb készség gyermekeink számára, mint az valaha volt.

Döbbenetesen nő az eladósodás. Lesújtó a magyarok egészségi állapota. Kétszázezer magyar ember
gyógyszerfüggő. Üdvözöljük az egymillió alkoholista országában!
Ezek a címek jelenkori szalagcímek. Ha esetleg felcsigáztam az érdeklődését, mit is tudunk tenni gyermekeinkért a napi almán és a gumivitaminon túl azért, hogy önkontrolljuk fejlődésével maguk is képesek legyenek vigyázni magukra hosszú életük során, akkor kérem kukkantson be augusztus végén, de addig is szeretettel látom a Kovácsemesekönyvek Facebook oldalon. A következő találkozásunkkor szeretném megtisztelő figyelmébe ajánlani a „Hogyan győzd le a haragod” című kiadványomat. Ez a munkafüzet jellegű fejlesztő eszköz az önkontroll két fontos aspektusában, az impulzusok kontrollálásában és az érzelemkifejezés modulálásában, módosításában segíthet a csemetéknek.

Felhasznált irodalom
A bemutatott tanulmány eredeti címe: Mofitt, et al.: A gradient of childhood self-control predicts health, wealth, and public safety. Fellelhető: https://www.pnas.org/content/108/7/2693

A kielégülés késleltetése, Marshmallow teszt: https://hu.peopleperproject.com/posts/6763-the-marshmallow-test-delayed-gratification-inchildren