Tanítói pályafutásáról, fejlesztő könyveiről olvassátok Gizella sorait:
TÍZ KIADVÁNY A KÉPESSÉGFEJLESZTÉS SZOLGÁLATÁBAN
„…az idő hogy lejár! Cserebogár, sárga cserebogár!” (Petőfi)
Petőfi mondása igaz a könyvekre is! Számomra is hihetetlen, hogy az elsős Nebuló és Fejlesztő programja 30.-évébe lépett!- KÖSZÖNÖM KOLLÉGÁK! Ebből az alkalomból ültem le megemlékezni a képességfejlesztés „hőskoráról”, napjainkig, de kezdem az elején.
ELŐZMÉNYEK
Huszonéves koromtól (1960-as évek) hátrányos helyzetű, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel foglalkoztam, többnyire első osztályban. A főiskolán nem igazán készítettek fel bennünket ilyen helyzetekre, szakirodalom sem nagyon volt hozzá. Az elsőseim-közöttük sok roma gyerek- többnyire a Kisegítő Iskolába került, amibe nem tudtam belenyugodni. Gyógypedagógus és logopédus kollégáktól kaptam segítséget! Máig hálás vagyok nekik érte!
A hetvenes években korrekciós osztályokat szerveztek az én gyerekeimhez hasonlók számára. A mi iskolánk is indított ilyet. A speciális munkára az Országos Pedagógiai Intézetben készítették fel az itt dolgozókat. Én 1982-ben kaptam az első korrekciós osztályomat, amihez mind elméleti, mind gyakorlati (taneszközök) segítséget kaptam. Itt ismertem meg a differenciált foglalkoztatás (Kereszty Zsuzsa) és a képességfejlesztés (Hamrák Anna) módszereit. Mivel hét éven át vezettem korrekciós osztályokat, mindig én vettem részt a nyárvégi felkészítőkön. Hét év olyan előadók között, mint Meixner Ildikó, Vekerdy Tamás, és a fentebb említettek! Megítélésem szerint hatékonyan működtek, de diszkrimináló volta miatt, megszüntették ezeket az oktatási formákat. A probléma viszont megmaradt!
A KIADVÁNYOK SZÜLETÉSE
Az ELTE-n Porkolábné dr. Balogh Katalin vezetésével ekkor már javában folytak a kísérletek a tanulók iskolafelkészültségének vizsgálatáról, és részképességbeli hiányosságaik pótlásának lehetőségeiről. Erre a feladatra fejlesztő pedagógusokat képeztek. Az elsők között, 1992-ben kaptam meg a tanúsítványomat erre a munkára. Az új tanévre, fejlesztő pedagógusi beosztást kaptam. Nagyon jó előképzés volt számomra a hétéves gyakorlat a korrekcióban. Amikor viszont nyáron átgondoltam a feladatokat, szembesülnöm kellett a tényekkel, hogy a munkához sem tanulói, sem tanítói segédletek nem állnak rendelkezésünkre. Egész nyáron lázasan készültem, összegyűjtöttem az addig használt dokumentumokat, szakirodalmat olvastam, saját feladatlapokat készítettem. A Fejlesztő program alapja a korrekcióban használt tanmenetem volt. A két összeállítást a Városi Nevelési Tanácsadóba vittem szakmai véleményezésre. A Fejlesztő Programhoz javasolta Gyenei Melinda, hogy útmutatót is készítsek. Így lett.
A lektorálást Porkolábné Katika elvállalta. Micsoda megtiszteltetés! Zöld utat kaptam tehát a használatukhoz, amivel elindult a két segédlet kísérleti szakasza. Az első kiadásokat a Nev. Tan. indította. 1995. február 14.-én hoztuk el az első szállítmányt a nyomdából. Tehát most februárban lépett 30. évébe!
Ez a két segédlet volt az alap a továbbiakhoz. A többiek analogikusan, algoritmikusan követték őket, az adott évfolyam tananyagához és követelményeihez alkalmazkodva. Ez a formai és feldolgozásbeli hasonlóság segítette a tanulók és tanítók munkáját. A másodikos füzetek átnézése után Porkolábné nagyon pozitívan nyilatkozott (levélrészletek). Rendkívüli erőt adott a bizalmával a munka folytatására, így egymás után születtek meg a többi évfolyamra szóló segédletek, a negyedikesek 2004-ben. Tíz év alatt az alsó tagozatnak minden évfolyamára voltak lektorált képességfejlesztő kiadványaim!
Mivel tanító is vagyok, szükségét éreztem az olvasástanításához is segítséget adni, mert én azt tapasztaltam, hogy az elsős gyerek olvasni tanul meg legnehezebben, és nem véletlenül! Számtanhoz már az én időmben is ott volt a tíz ujja, a korong, a pálcika és egyebek. De ki mondja meg neki, hogy mit csináljon ahhoz, hogy két hangot össze tudjon vonni a „fejében”? Porkolábné Katika találta ki a Kisrobotot, én csak „megszemélyesítettem”, de bejött, nekem is, másnak is, valószínű, hogy az érzelmeknek sem kis szerepe volt ebben! Az olvasás megsegítésére pedig megszületett a Süni!
MÓDSZERTAN IS SZÜLETETT A TANÍTÓKNAK
„Félig sem olyan fontos, mit tanítunk gyerekeinknek, mint az, hogyan tanítjuk!" (Eötvös J.)
Nyugdíjas voltam már, amikor az Apáczai Kiadó 2 éves Mentorképzőt indított. Itt képesítést szereztem a felnőttek oktatására. Tíz évig jártam az országot, az én területem a képességfejlesztés volt. Az előadásaimon a Kiadó könyvei mellett az én kiadványaim is ott sorakoztak. Így ismerték meg őket a kollégák az egész országban.
Ebben az időben jelent meg Oroszlány Péternek a Módszertankönyve, és az előadásaimon a kollégák arra biztattak, hogy írjak módszertankönyvet a tanítóknak! Megtettem! Többen mondták, hogy nagyon az első osztályra fókuszál. Nem tagadom! Hiszen az első osztály az alap! Itt tanítjuk az első szövegértést, szöveg és verselemzést, verstanulást, a helyesírás alapjait és így tovább! Innen lehet továbblépni analógiákat, algoritmusokat felhasználva stb. Legnagyobb örömömre ezt is megszerettétek!
A KÖNYVEK ÚJ ÉLETE
A Petőfi idézet engem is „utolért”.
Aggasztott a kiadványok sorsa, amikor a kollégáktól ilyeneket hallottam:
„Gizike! Kell a Nebuló, mert szerintem mindenkinek az az alap a képességfejlesztésben!”
- „De jó, hogy megcsináltad nekünk a Nebulókat! A legnehezebb helyzetekben is tudom őket használni!”
- „Nyugdíjba ment a kolléganőm. Minden kiadványodat rám hagyta. Ismertem őket, de csak most tudom igazán, hogy kincseket kaptam tőle!”
-Dr. Szilágyi Imréné Ágival, a TANÍTÓ volt főszerkesztőjével beszélgettem. Azt kérdezte tőlem. „Tudod, hogy hány könyvet adtál ki? Nem igazán! –válaszoltam. Mert annyi gyereknek, és kollégának könnyítetted meg a munkáját! A gyereknek a tanulást, a kollégának a tanítást!” – erre soha sem gondoltam, de ez is jól esik.
-A feledhetetlen beszélgetés: 1995 tavaszán, egy vasárnap este 9 órakor történt, amikor megcsörrent a telefonunk. Felvettem.
"Krasznár Felicia vagyok, a Krasznár és Fiai Könyvesboltból. Nem tudom, hogy itt találom-e a Nebuló szerzőjét. Ez a pillanat is olyan volt számomra, amikor az ember lélegzete szinte eláll, és hirtelen meg sem tud szólalni! Gondold meg, egy elsőkönyves "író"-t megkeres a már akkor is neves Krasznár és Fiai Könyvesboltnak a tulajdonosa!
A párom személyesen vitte a könyveket a boltba. Így indult a kapcsolat 29 évvel ez előtt, és az óta is folyamatosan tart.
Nagy kő esett le a szívemről, amikor pár évvel ez előtt, régi üzleti partneremnek Krasznár Jánosnak, említettem a Nebulókkal kapcsolatos bánatomat. Ő felajánlotta a segítségét, a kiadványok további gondozását. Ő tudta, hogy mit vesz át, én pedig benne láttam életem munkájának a megmentőjét! Azért működik jól most is közöttünk a kapcsolat, mert egyformán gondolkozunk, ez a mi "közös szülőségünk" titka!
A könyvek az óta is nagyon jól érzik magukat Jánosnál a BETŰBAZÁRBAN! Már mindegyik megélt egy új kiadást, de nem is akár hogyan! Új „ruhákat” is kaptak! Egységessé vált általa a tankönyvcsalád, különösen tetszetősek lettek a programok, feltüntetve rajtuk a Nebulókat, amelyekhez tartoznak.
A Süni közben „lemorzsolódott” mert a szemfüles tankönyvkiadók hasonló segédleteket készítettek a tankönyveikhez. Jelenleg kilenc kiadványom van a piacon, és bizony „állják a sarat” a maguk nemében!
Kedves Kollégák! Egyre inkább tudjátok, már ti is hogy hol kell keresni őket!
Csirkovics Erzsike véleménye
Gratulálok Gizella Szautnerné és köszönet érte!
Most is jól használható és a legjobb "kezekben van" Krasznáréknál!
Jó egészséget és még sok boldog évet kívánok megérdemelt pihenéssel.
KÖSZÖNET ÉRTE KRASZNÁR JÁNOSNAK, ÉS A BETŰBAZÁR CSAPATÁNAK!
