A szerző ajánlása: "Velem is épp így történt - hallottam többször is mesehallgatás után idős emberektől. A kisebb gyerekek azt mondják: Én is ilyen bátor (szép, ügyes, kitartó) szeretnék lenni. A gyógyulásra váró beteg pedig így sóhajt föl: Én is úgy szeretnék élni, ahogy a mesében van. Az a sajnálatos körülmény, hogy ma már nincsenek közösségi mesemondó alkalmak, és a mesék egyre inkább feledésbe merülnek, megfoszt bennünket attól, hogy a meséken keresztül kapcsolatba kerüljünk egyrészt saját vágyainkkal, lehetőségeinkkel, másrészt szellemi gyökereinkkel, s e gyökerek révén létezésünk alapjának tekinthessük azt az értékrendet, amely nemcsak egy szűkebb közösség sajátja, hanem univerzálisnak tekinthető."
