Ha baj van, olykor lebénulunk, de gyakran próbálkozunk inkább. Igyekszünk megszüntetni, lecsökkenteni, ami nehézséget okoz. Ha autizmussal élő családtagunk, barátunk, tanulónk, kollégánk furcsa, zavaró vagy néha akár ijesztő viselkedéseivel találkozunk, a „szokásos” stratégiákkal próbálkozni gyakran nem célravezető. Az autizmusban ugyanis a dolgok nem „szokásosak” vagy „hétköznapiak”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nehéz viselkedések mögött ne volna valamilyen kézzelfogható, megérthető ok. Ezt kell megkeresnünk, s ennek tudatában már sokkal inkább képesek vagyunk az autizmussal élő gyerekekkel és felnőttekkel együtt tenni azért, hogy a nem csak környezetük, de saját maguk számára is kihívást jelentő viselkedéseiket megelőzzük.
