Az ezredforduló küszöbéről visszatekintve jól látható: a huszadik század világszerte bővelkedett pedagógiai reformirányzatokban, a hagyományos nevelést megújító törekvésekben.
A század elejétől kezdve megerősödő és ma is létező „tradicionális reformpedagógia” irányzatai mellett a hatvanas-hetvenes évek társadalmi reformmozgalmai és iskolaújító törekvései az alternatív pedagógiák megszületését eredményezték. A kötet azt a folyamatot próbálja bemutatni, amelyet a 20. század elején kibontakozó reformpedagógiai mozgalom indított el, s melynek legszélsőségesebb irányzata végül a nevelés teljes tagadásáig jutott el.
A szerkesztők válogatásának fő szempontja az volt, hogy az olvasó olyan pedagógiai irányzatokkal ismerkedhessen meg, amelyekről magyar nyelven eddig semmit vagy csak nagyon keveset lehetett olvasni.
A szerkesztők fontosnak tartották azt is, hogy a kötetben helyet kapjanak azok a magyar iskolakoncepciók is, amelyek nem valamelyik külföldi pedagógiai irányzat adaptációjaként jöttek létre, hanem önálló, fejlesztő kutatás eredményeként.
A kötetet nagy haszonnal forgathatják a pedagógia különböző területein dolgozó szakemberek, különösen a tanárképzésben és a pedagógus-képzésben részt vevő tanárok és hallgatók.
