Ma sokat hallunk arról, hogy az élet legkülönbözőbb területein gyorsítani, újítani kell. Sokakban – a szülőkben is – benne van a szorongás, a félelem a lemaradástól. Vannak munkaterületek, és a versenysport, amelyekre ez igaz. Az óvoda, az óvónői tennivalók nem tartoznak ezek közé. A kisgyermeknevelésben mindent felülírnak a kicsik életkori tulajdonságai, amelyeket alaposan feltártak a gyermeklélektani vizsgálatok. A fejlődés természetes folyamatára épülhetnek azok a pedagógiai teendők, amelyek segítik a későbbiekben is a fontos személyiségvonások megalapozását. Nagyon helyesen emeli ki ezeket az átdolgozott Óvodai Alapprogram. Ez a kis füzet ezek megvalósításához szeretne segítséget nyújtani. Sokszorosan kipróbáltuk, hogy itt a „haladás” a gyerekek természetéhez illő jobb irányba fordulás. Az a szép és az a hatékony, ami egyszerű. Bár kezdetben nehéz és mindig sok munkával jár, a csoport nyugalmával, a mindennapok gazdagodásával meghozza gyümölcsét. A középpontban a szimbolikus szerepjáték áll, aminek alkotóelemeivé válnak az anyanyelvi nevelés, az éneklés, a kézimunka, a tér, a formák, a természet jelenségeinek megtapasztalása, a számolgatás, a szabad mozgás. Hozzá társul a fejből mondott mese világa. Így a legalapvetőbb nevelési feladatokat eredményesen lehet megoldani. Persze a legfontosabb az, hogy magát nevelje a nevelő, mielőtt mások nevelésébe fog. Néhány gyakorlati példát adunk arra, hogyan lehet kiégés nélkül, áramló könnyűséggel vezetni az óvodások életét.
