A ma pedagógusa sehol nem talál munkájához kellő segítséget. Képzése hiányos, és az is elsősorban - vagy inkább kizárólag - az oktatás módszertanára korlátozódik - ráadásul mára jócskán elavult. Továbbképzést jórészt olyanok tartanak, könyveket jórészt olyanok írnak, akik maguk soha - vagy legfeljebb csak nagyon-nagyon kis ideig - dolgoztak pedagógusként, és meggyőződéssel állítom, aki soha nem állt nap mint nap egyedül 30 gyerek között, az nem is tudhatja, miről beszél! (Azok akarják leírni és tanítani, akik soha nem csinálták, akik pedig csinálják - és jól - azok meg nem akarják leírni és tanítani...) Igazi egyéniség kizárólag a ,,jól nevelt" ember lehet: mert egyben kellemes ember is, vagyis nem merev, de megbízható szabálytartásával kíméli mások idegeit, tiszteletben tartja mások egyéniségének határait. Ettől még hűen követheti elveit, lehet önálló és határozott, bátran - és kulturáltan! - kiállhat az igazáért. Vitatkozhat, és a vitát megnyerheti, vagy elismerheti a másik fél igazát: önként, és akár presztízsveszteség nélkül is. A nevelés alakít, növel, mégsem jelentheti az egyéniség elnyomását. A ,,jó nevelés" soha nem azonos a túlzott szigorral, az öncélú fegyelmezéssel: kizárólag belátható, megérthető, szelíd ámde határozott, önként követhető útmutatást jelent! A túlzott szigor, az öncélú fegyelmezés mindig vagy behódolást, vagy agressziót szül, s az alázatos és az agresszív ember egyként ,,neveletlennek" minősül!
