Lehet-e mondanivalója egy magyar sakkozó számára olyan sakk-könyvnek, amiben nincsenek játszmák és hadállások? És egy sakkozni nem tudó, de a sakkiránt érdeklődő ember szobájába bevihető-e a versenysakk hangulata? E két kérdés foglalkoztatott az utóbbi időben.
A téma tehát adott, az eszköz pedig? Mindig is érdekelt a finomabb humor. S hiszem, hogy a kritika humor formájában sokkal erőteljesebben célba talál.
Bizony vannak, akik a kritikát nem szeretik, éppen ezért nem is viselik. Ők majd bizonyára megkeresnek, és kapok tőlük egy nagy zakót, vagy megtanítanak kesztyűbe dudálni... Pedig túl nagy ruha nekem sem áll jól.
Azután lesznek olyanok, akiknek nagy a mellényük, Rajtuk nem fog semmi, legfeljebb az idő. Meg általában golyóálló az a mellény is. És persze lesznek, akik bátran viselik - sőt mi több - elviselik a kritikát. Nekik jól áll a kritika...
