A rendszerváltás után megváltozott gazdasági és eszmei környezetbe kerültek az iskolák, a tanárok és diákok, új problémák vetődtek fel, új nézőpontok kerültek előtérbe a családi és az iskolai nevelés terén. Az elmúlt évtizedben változtak a tudományos megközelítés szempontjai is. Minderről, ha nem is teljes képet, de legalább ízelítőt ad kötetünk.
Egyre jobban érdekli mind a kutatókat, mind a képzéssel foglalkozó intézményeket, mitől függ a „laikusok”, a szülők felfogása a nevelésről, a gyerekek fejlődéséről, milyen felfogást sajátítanak el az oktatás-nevelés kérdéseiben annak professzionális képviselői, a pedagógusok. A kötetben szereplő tanulmányokban többet között arról olvashatunk, reálisan ítélik-e meg a szülők saját gyerekük fejlődését és tulajdonságait, elvárásaik megfelelnek-e a gyerek valódi igényeinek? Több cikk is foglalkozik a pedagógusok képzésének, felfogásának, elfáradásának, szakmai és anyagi megbecsülésének kérdéseivel. A pedagógusképzés lehetőségei és korlátai több írásban is megjelennek: szó esik a pedagógusi önismeret szükségességéről, a szülők és pedagógusok közötti konfliktusok hátteréről, a tanulmányi eredmények eltérő megítéléséről a szülők, a diákok és a pedagógusok körében.
Jelen vannak a kötetben más, az olvasók érdeklődésére joggal számot tartó kérdések is: hogyan modellezhető számítógéppel a diszlexia? Mennyire érzik kockázatosnak a fiatalok a különböző, hosszabb vagy rövidebb távon veszélyeket rejtő szokásokat, mint a dohányzást vagy a drogfogyasztást?
Úgy gondoljuk, hogy kötetünk joggal tarthat számot a pedagógiával hivatásszerűen foglalkozók, illetve a tudomány és a társadalom mai problémái iránt általában kíváncsiak érdeklődésére.
