A XXI. század professzionális nevelési reformjának kulcsaként helyezi át Szenczi Árpád a pedagógiai közvetítő művészet Karácsony Sándor által megfogalmazott kritériumait mai diskurzus környezetbe a nevelési folyamat hatékonyságának növelése érdekében. E művelet magja, a négy intelligencia-tartomány (OQ, EQ, TQ, SQ) együttes kezelésének gondolata, mellyel a szintetizáló professzionális nevelés kiutat kínál az anómiás, öncélú, közösségi és metafizikai érdektelenség csapdájából a hagyomány iránt érzékenyítő, és a megújító kreativitás forrásait megnyitó enkulturáció során épülő társas-lelkületi jellem és transzcendentálisan megnyíló személyiség kiteljesedése felé.
