Különösen kiemelkedő a II. világháború alatt és után a deprivált kisgyerekekkel végzett illetve irányított munka - ebből az időszakból egy döbbenetes beszámoló olvasható a jelen kötetben.
1965-ben jelent meg az a könyve, amiben egy átfogó fejlődési elméletet tett közzé (ma már szintén tananyag). Fáradhatatlanul publikált, de talán még fontosabbnak tartotta az analitikus felismerések megismertetését a rokon segítő szakmákkal. Írásaiból több összkiadás is született (ebből a legteljesebb az International Universities Press kiadásában 1968-1980 között megjelent nyolc kötet). Két fő műve: Az én és az elhárító mechanizmusok (1936), illetve a Normalitás és patológia a gyermekkorban (1965) minden válogatásban külön kötetet kapott.
