„Buborék, a labirintusszörny rám kacsint, kacskaringós utakra csábít, csiklandozza a kíváncsiságomat. Lapozok hát tovább a könyvben, és azon kapom magam, hogy hiszen a saját képzeletemben vagyok, peregnek varázsos utazásaim tájai, hegyek, tengerek, állatok, emberek, New York, Mexikó, indián, eszkimó. Nem kell hozzá más, csak ez a kedves kis figura, néhány egyszerű mondat, és persze sok-sok üres, fehér rész a papíron, amit a kislányommal fogunk telerajzolni.
»Nézd csak, Lili, ez itt szarvas, nagy fekete gomb a szeme, ez meg az ég, hatalmas kék, a lap széle a teteje. Ez itt bajusz, ez itt turbán, ez itt bojt a török sapkán, ez itt autó, ez itt hajó, ez itt a felhőkarcoló…«
»Anya, kösz, hogy megmutatod, de nem baj, ha most én rajzolok?«”
Palya Bea
