Ahhoz a roppant szerencsés generációhoz tartozom, amely mindeddig békében és viszonylagos jólétben élhetett – ami az emberi történelem „luxusterméke”. Felnőtt fejjel tapasztalhatta meg a „puhuló” Kádár-rendszer végét, aktívan élhette meg a rendszerváltás demokratikus illúzióit, és feltehetően az utolsó olyan nemzedék, amely közvetlenül még nem tapasztalja meg a globális felmelegedés és a digitális életvilág súlyos következményeit, s most módjában áll egy tágabb történeti horizont keretében megvizsgálni, hogy Mi történt vele az elmúlt évtizedekben? – és gondolkodhat arról is, hogy mit adjon tovább a következő generációknak?
