Kedves Olvasóim! Nem hiszem, hogy akad közöttetek valaki, aki kézfejére téve egy csigát, nem énekelte valamikor, hogy Csigabiga gyere ki? Gyerekzeteimmmel – így nevezem rövid verses meséimet – elvezetlek titeket Csigaországba, ahol a csigalakók majdnem olyan sokfélék, mint mi, emberek.
Gyermekkorunk legszebb pillanatai azok, amikor szüleink verset, mesét, altatót mondtak, énekeltek nekünk, mert nemcsak élményt és kultúrát kaptunk tőlük, hanem szívüket, szeretetüket adták vele, és ettől lett olyan szép, ahogy később visszaemlékszünk rá. Ilyenkor hiányozni kezd ez az idő, és végül rájövünk arra, hogy gyermekek vagyunk még mindig. Könyvemet ajánlom mindenkinek: pocaklakóknak, gyerekeknek és azoknak a gyermeklelkű felnőtteknek, akikben – szerencsére – él még a gyermek.
