A szerző a könyvében sikeresen integrálja a zeneterápiát és a pszichodrámát. Mélyrehatóan elemzi a zene lehetséges szerepét a pszichodrámában, magában a játékban és a dráma hatásmechanizmusában. A zeneterápia az improvizációs készségre épül; a gyermeki kreativitást, spontaneitást igyekszik felszínre hozni, a személyiségben mélyen rejlő erőket feltárni és mozgósítani. A zeneterápiában legtöbbször ritmushangszereket, ütősöket, dobokat, csengőket, xilofonokat, csörgőket alkalmaznak, amelyek megszólaltatásához zenei jártasság nem feltétlenül szükséges, viszont igen nagy kifejezőerejük van.
