Újra itt van a logikai fejtörők nagy csapata: Smullyan lovagjai, lókötői (azaz most csalói), Subidu, Subidam, Dingidungi, Gruffacsór, mindenféle igazmondók, ilyen-olyan hazugok, huszárok, királyok, vádlottak és bűnösök. A szerző most nem Poe történetét folytatja, mint a Seherezádé rejtélye című könyvében, hanem tisztelete jeléül Lewis Carroll világhírű meséit.
Az életművel való ismerkedést a szerző bármelyik könyvével el lehet kezdeni – ami pedig az előismereteket illeti, e logikai paradoxonok és magyarázataik élvezetéhez az is elég, ha utáljuk a matematikát. Aki viszont arra számít, hogy így is fogja letenni a könyvet, az bánjon vele nagyon óvatosan.
Martin Gardner jellemzése szerint Raymond Smullyan személyisége egyedülálló összetétele a filozófusnak, a logikusnak, a matematikusnak, a zenésznek, a bűvésznek, a humoristának, az írónak és a lenyűgöző logikai feladványok szerzőjének.
