A szerző munkájának célja az, hogy a központi idegrendszeri mozgássérült emberek megmutathassák művészeti, azon belül is a színművészetben kibontakozó tehetségüket, s ezáltal hozzájáruljon kulturális integrációjukhoz. Nem kevésbé célja olyan légkör kialakítása is, amelyben természetessé válik a fogyatékossággal élők együttműködése ép társaikkal különböző művészeti ágazatokban. Dolgozatában vizsgálta a színjátszás beillesztésének lehetőségeit a konduktív pedagógia strukturált, egymásra épülő rendszerébe; a színjátszó szakkör céljainak megvalósíthatóságát egy olyan iskolában, ahol halmozottan sérült és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek tanulnak; illetve hogy a mozgássérült gyermekek tevékenységük révén miként képesek művészeti (és erkölcsi) élményt nyújtani a társadalom ép tagjainak. Témáját sokoldalúan közelíti meg, gazdagon dokumentálja. Következtetései és tízéves gyakorlati munkájának pozitív eredményei egymást átszövik, erősítik. A kiadványt ajánljuk a konduktív és általános pedagógia, valamint a gyermekszínjátszás szakembereinek, illetve mindazoknak, akik elkötelezettek egy humánusabb társadalom formálásában.
