Napjaink egyik leggyakrabban használt pedagógiai fogalma a kompetencia. A Pedagógiai lexikon meghatározása szerint „alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők”. Amennyiben a szó eredeti jelentéséből indulunk ki (alkalmasság, ügyesség), akkor talán könnyebben eligazodhatunk a kompetenciafogalmak dzsungelében. A fogalom megértésében még inkább segít az, ha magunk elé képzelünk egy óvodába járó kisgyermeket. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik? Mit csinál? Alapvetően kíváncsi, meg akarja ismerni a világot. Mindent megfog, megtapint, megszagol, megízlel. Rengeteget kérdez. Szívesen játszik, szerel, rajzol, ragaszt, mozog, táncol. Önfeledten örül annak, ha valamit elkészít. Mi történik ezzel a kisgyermekkel 18 éves koráig? Mennyi marad meg a kíváncsiságából, a kérdéseiből, az önfeledt öröméből? Válaszaink megfogalmazásában a kompetenciafejlesztés tudása és alkalmazása sokat segít. Éppen ezért a kötetben szereplő, az utóbbi években született írásoknak két csoportja van. Az elsőben állnak azok a tanulmányok, amelyek a kompetencia alapú oktatás elméletével foglakoznak. Kiemelendő a kompetenciafogalom fejlődésének, gazdagodásának a vizsgálata, a fejlesztés tantervi hátterének a bemutatása és az oktatás tartalmának az elemzése. Az írások második csoportja néhány kompetenciaterület (anyanyelvi kommunikáció, matematikai és természettudományos kompetencia) fejlesztésének pedagógiai gyakorlatát mutatja be. Olyan módszereket, tevékenységeket, fejlesztő technikákat, amelyek működnek, jól használhatók a tanórákon és azokon kívül is. A kötetet nagy haszonnal forgathatják gyakorló pedagógusok, tankönyvszerzők, tanterv- és programfejlesztők és oktatáskutatók egyaránt.
