A magyar pszichodráma-szakirodalom az utóbbi években egyre több figyelemre méltó munkával gyarapodik. Az első generációs magyar pszichodráma-kiképzők már csaknem tíz éve foglalkoznak tanítványaikkal. Kell is ennyi idő, amíg egy módszer meghonosodik és elemeiben integrálódik. A pszichodráma Mérei Ferenc és tanítványai által kidolgozott csoportcentrikus változata, amit már húsz éve tanítanak, jó termőföldet biztosított a módszer befogadásához. A pszichodramatista „csináló” fajta (Ajkay), először a gyakorlatban, „akció-tanulás” útján sajátítja el a módszert és egy későbbi fázisban integrálja az elmélettel. Mivel a pszichodráma praktikum a közel áll a művészeti alkotás folyamatához, talán nehezebben ül le és írja le az alkotás folyamatát és annak elméleti struktúráit.
E kötet szerzői két generációhoz tartoznak – képzők és tanítványok generációjához, akik a pszichodráma-módszer klinikai alkalmazási területeiből mutatnak be néhányat. A sorozat negyedik kötetének összefogó témája az ellenállás, annak elmélete, megnyilvánulásai és kezelési eljárásai, továbbá az agressziókezelés és a „tükör” használata a pszichodrámában.
